A nyugat-európai országok átlagánál érezhetően többet kell a magyar háztartásoknak a nettó jövedelmükből meglévő hiteleik törlesztésére fordítaniuk és ez a teher a forint idén tavaszi zuhanásával gyorsan meg is ugrott. Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy mai előadásában ezzel a kedvezőtlen adottsággal, illetve a térségi országok közül (bizonyos szempontból) a legmagasabb lakossági devizahitel-állománnyal indokolta, hogy miért van szükség a jövőbeni magyarországi lakossági devizahitelezés felfutást korlátozó javaslatcsomag elfogadására.

A nagyfokú állami költekezés miatt kialakult magas forint kamatkörnyezet, a stabil forintárfolyamba, illetve a kedvező jövedelmi kilátásokba és a gyors euró bevezetésbe vetett hit együttesen járult hozzá Simor előadása szerint a háztartási eladósodás fokozódásához, ami egyre nagyobb mértékben devizaalapú volt. A jegybankelnök ezzel párhuzamosan rámutatott egy, a magyar lakosság körében jelentős változásra is: míg a múlt évtized végén a nettó (rendelkezésre álló) jövedelmének “csak” mintegy 77%-át költötte el (a többit megtakarította), addig az optimista kilátások és a fogyasztásra serkentő gazdaságpolitika együttesen azt eredményezte, hogy 10 évvel később már 90% körüli (feletti) fogyasztási rátáról beszélhettünk. A legutóbbi adatok, a válsággal összefüggésben már fokozódó megtakarítási hajlandóságra utalnak.

A megtakarítás helyett a fogyasztási hajlandóság elmúlt évtizedbeli emelkedése, és az alacsonyabb havi törlesztő részlet miatt csábítóbb devizaalapú kölcsön együttesen oda vezetett, hogy a térség országai közül az egyik legmagasabbra emelkedett 2008-ra a lakossági hiteleken belül a devizaadósság aránya.

A fenti tényre már a Magyar Nemzeti Bank idén áprilisi pénzügyi stabilitási jelentése is felhívta a figyelmet, de Simor András mai előadásában azt is érzékeltette, hogy a felépült devizaadósság az adott gazdaság méretéhez képest mekkora. A jegybankelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a válság kirobbanásakor (2008. szeptember) a térség nem kötött árfolyamrendszerrel rendelkező országai közül Magyarországon volt a legmagasabb a GDP arányában a lakossági devizakölcsönök aránya (kb. 16%). A szintén szabadon lebegő árfolyamrendszerű Romániában és Lengyelországban 12%, illetve 8% körüli mértékről beszélhettünk. A balti-országokban és Bulgáriában a fixált árfolyamrendszer az árfolyamkockázat mértékét sok háztartás számára elfedte, de egyre többen ráébredhetnek erre (pl. Lettországban, ahol sokak szerint csak idő kérdése a lat leértékelése).
 

A GDP arányában kiemelkedően nagy magyar háztartási devizahitel arány alapján már jól érthető, hogy a forint árfolyamának idén tavaszi történelmi mélypontra zuhanása miért volt annyira érezhető hatású a magyar háztartások körében. Amint az alábbi ábrán is látszik, a már addig is az eurózóna átlaga fölé emelkedő háztartási törlesztési teher (12% körül a rendelkezésre álló jövedelem arányában) miért ugrott meg az idei első és második negyedévben 13% fölé. (Megjegyzendő, hogy a negyedév végi árfolyamok figyelembe vétele és a forint tavaly év végi visszaerősödése miatt a 2008. őszi forintgyengülés hatása a statisztikában még nem érhető tetten, holott sok háztartás már akkor érezte a jelentősen emelkedő havi törlesztő részleteket.)

Simor érvelése szerint a felépült magas háztartási devizahitel-állomány és törlesztési teher nemcsak a lakosságnak, hanem pénzügyi stabilitási szempontok miatt a bankrendszernek is kiemelt kockázatává vált. Érvelése szerint ezért van szükség előre gondolkodva egy szabályrendszert lefektetni a devizaalapú hitelezés majdani esetleges újbóli felfutása megakadályozására.

A bejegyzés trackback címe:

https://hitelkivaltas.blog.hu/api/trackback/id/tr541564485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.